-Helló, színház barátok! Itt újra Naga a fehér kígyó! Atlas Városából jelentkezem, egyenlőre még mindíg magasan a közönség feje fölött lógó csillárról, szorult helyzetemben... Dőljenek nyugodtan hátra azzal a tudattal, hogy amíg én, Naga, itt vagyok, folyamatosan tudósítom önöket az előadás legapróbb részleteiről is! Amint megszabadultam ezektől a láncoktól... Filia a narrátor már el is foglalta helyét a színpadon és bele fogott monológjába...

-Ma esti történetünk évszázadok múltjába tér velünk.. Egy országba, nevezetesen Dániába... - mondta Filia megakadás nélkül - Mikor a vidéket még a káosz és a sötétség uralta...

Eközben a függöny mögött:

-Grr... Xellos, megígérted hogy semmi zűrt nem okozol ha engedlek játszani a darabban!

-Eszem ágában sem volt bajt keverni... csak Filiának kívántam jó szerencsét a mai előadáshoz...

-Inkább a közelébe se menj, mielőtt még megtépitek egymást ma este!

-... minden nyughatatlan, forrongás mindenütt, nem nehéz most trónra jutni és róla bukni kegyetlen és véres viaskodásban... - halották Filia mondokáját.

-Ajaj! Jut eszembe, Filia nyitú beszéde alatt gördül fel a függöny! - mondta Zel - Gyerünk a színpadról! Majd később FOLYTATJUK, Xellos!

-Helsingőrben kezdjük történetünk, a Dán királyi család ősi otthonában, melynek rideg falai megannyi dicső és tragikus esemény tanúságát nyögik... De egyet sem olyat, mint melyre ez est derít világot. Ezen az éjen mintha titokzatos nem is evilági erő készülne a kastályra és gyanútlan lakóira szállni...

Első szín: őrposzt Helsingőr kastélyának falainál, az éj legsötétebb óráinál. Kös és árnyak ülik vastagon a kőfalakat... oly' vastagon, hogy még ama őrzésükre hivatott kettő is alig látja egymást...

-Ki az?

-Nem úgy; Te állj, s felelj: Ki vagy?

-Most veré az éjfelt: menj, Francisco, fekünni.

-Brr... Sylphiel, TÉNYLEG kezd hideg lenni... Ha-pci!

-Hé, Vrumugun! - mondta Zelgadis a színfalak mögött - Csak csínnyán a faggyal. Csak az a cél, hogy a fagyos környezet HATÁSA meglegyen. Nem pedig a szereplők jéggé dermesztése.

-Nyugodtan örködél? - kérdezte Bernando

-E-egér se moc-moccant!

-Ez az! Erre a végszóra kell Horationak indulni a színpadra! - mondta Zel - Lina, mit keresel még itt?! Igyekezz vagy lemaradsz a végszóról.

-Jól van, Sir Lawrence Oliver! Megyek már! Nahisz'! - mérgelődött Lina - Ha sziklafiú továbbra is ilyen hangon beszél velem, kaja ide vagy oda, bele építem a falba.

-Lássuk csak... - gondolkodott jeles rendezőnk - A következő aki színpadra lép... a szellem. Igaz is, hol a szellem? Rezo! REZO! Hol vagy?

CRASSSSH!!!!!

-Ez meg mi volt?! - kérdezte ilyedten Zelgadis, majd a zaj forrása felé fordult, és látta hogy egy páncélba öltözött alak esett el.

-Fogadj el egy tanácsot, Zelgadis, a jövőre nézve... A lobogó köpeny és a nehéz páncélzat nem illik össze mint jelmez.

-Mit művelsz Rezo? Most nem érünk rá bohóckodni.

-Szó sincs róla! Csak a JÁRÁS művészetét próbálom elsajátítani ebben a nevetséges öltözékben. Szűk bilivel a fejemen ez nem is olyan könnyű. Súlyánál fogva állandóan elveszítem az egyensúlyomat, és árnyékolja a belső látásomat. De ami a legrosszabb, hogy TELJESÉGGEL TÖNKRE TESZI A FRIZURÁMAT!

-Nézd, sajnálom! De mostmár igyekeznél a színpadra kérlek?

-*Sóhaj* Persze... ...de ha a végére olyan kócos leszek mint te, megbánod, hogy valaha is rávettél erre.

Eközben a színen...

-Állj! - kiált Bernando - Ki az?

-Honnak baráti, s Dán alattvalók.

-Horatio, nemde?

-Teste, lelke az!

-Történetünk e pontján - kezdte Filia - éber őreinket kellemes külsejű látogató lepi meg. Horatio az, a lobbanékony ifjú nemes, a Dán Királyi Család régről hű barátja (és akinek szerepe ma este a nem kevésbé lobbanékony Lina Inverse osztályrésze)

-*Sóhaj* Miért kell férfit játszanom? - gondolta Lina - HERCEGNŐ akartam lenni, a fenébe is!

-Hozott Isten, Horatio. - köszönté Francisco

-Nos hát - kezd Horatio - ma-éjjel is járt az izé?

-Semmit se láttam. - felel Bernando

-Ülj le hát elébb... - mondta bernando - Hadd ostromoljuk ismét a füled, mely e csodának úgy le van falazva, amit mi kétszer láttunk.

-Jó, leülök. Bernando mondja el miképp esett.

Kis idővel később:

-Nos, Bernando... már 3 perce ülünk itt és várunk... - mondta Lina. - Nem akarsz mondani valamit... egy SZELLEMRŐL kit erre láttál járkálni korábban? - kérdzte immár türelmetlenül.

-Hmm? Szellem? - kérdzte Gourry -

-Öhm... Múlt éjel, hej... izé... sarkított csillag...

-Tudtam hogy zselé agyú barátunk előbb utóbb elfelejti a szövegét... - mondta Lina

-HÖRR! EGY SZELLEM! - kiálltotta Gourry

-Horatio és az őrök ím saját szemüktől szemben állnak a rémítő látvánnyal... És a szellem tetőtől talpig vértezetben, vészjóslóan kezd közeledni hozzájuk; Földöntúla alakját dühödt lidérc lángok nyaldossák.

-Várjunk csak! - súgta oda Gourry a többieknek - Ha ez igazi szellem, hogy képes csak úgy itt korzózni teljes vértezetben?

-Te tudzs latínul; Szólísd meg, Horatio!

-Á, már emlékszem! Ez csak Rezo jelmezben!

-JÁÁÁH! #&@*%! Hogyaza-- #&đ$*@ A fene! GRRK! ߤĐ&@%/ AÚ!!

-Ejnye... - szólj Sylhpiel - EGYÁLTALÁN nem emlékszem ilyen szavakra a darabban...

-Aú! Járás helyett miért lebeghettem le inkább? - mérgelődött a földön fekvő Rezo - *Köhh* Utoljára mentem bele hogy segítek idióta unokám ötleteiben...

-Mostan Horatio a szellem elébe ront, hogy ha lehet, tudását vegye a nyugtalan jelenés okának.

-Ha van beszélni hangod vagy szavad: felelj!

-*Sóhaj* Mindíg is szerettem volna tudni, hogyan képes Amelia ennyi pofára esést épkézláb kibírni... - gondoltam Rezo, aki még mindíg nem tudott felkellni

-Ha képes ember jót tenni veled, mi néked enyhes, néked üdvhozó: felelj!

-*Nyög*

-Ajaj... Na Rezo... Szólj valamit!

-Gyorsan rá mondok egy gyógyítást... - mondta Sylphiel, miközben Filia próbállta magyarázni a közönségnek a történteket.

-Öhm... Nos, mint látják, nemes hőseink kísérlete hogy kapcsolatot teremtsenek a szellemel, sikertelennek bizonyult...

-Izé... - szólalt meg Sylphiel - Lina kisasszony... Szerintem az éppen balra el..

-Hallgass és mozgás!

-Íly mód zárul le e szín, Horatio sietvén megy Hamlethez megvinni a hírt a látottakról... Vajon az ifju Hamlet mi tévő lesz hallatán hogy apja szelleme bolyongja a kastéjt? Maradjanak velünk...

Eközben a csilláron:

-Uh... Mindjárt kint van... Hát, népek, úgy tűnik a mű túl van egy érdekes kezdeten. Rezore pedig igencsak ráfér az aspirin és a dupla whisky, mely a színfalak mögött várja.. Én is szivesebben lennék ott.

A színfalak mögött:

-Ööö... kezdte Gourry - Zel, hova tegyük?

-*Sóhaj* Vajon honnan SEJTETTEM, hogy ez lesz? Miért nem mehet minden simán?

-Hé! Ébresztő Zel! Ez a vasember megvan 1 tonna, hova tegyük?! - kérdezte Lina idegesen

-Az öltözőbe! Tegyétek a díványra és szedjétek ki a páncéljából. és valaki hívja Kopii-t (Rezo másolatát) hogy vegye át a szerepét... *Sóhaj* Rendben Vrumugun, készítsétek elő a színpadot a második színre! Alig egy percünk van amíg újra felmegy a függöny!

-Ó, Martina, szépséges királynő vagy, mint mindíg. - mondta Zangulus.

-Te is fenségesebb vagy mint valaha... Kalapál a szívem... vajon ez csak a lámpa láz, vagy a szerelem?

-Martina...

-Hé, ti ketten! - szólt közbe Zel - Elég a turbékolásból és nyomás a színpadra! Máris kezdődik a második szín! most nincs IDŐ romantikázni!

-Izé... Zelgadis úr... - halattszott hátulról Amelia hangja.

-Mi az Ameli... ahhhhh...

-Hogy áll a jelmezem? A sminkem jó lesz?

-J-Jól áll Amelia, igen. Pont j-jó... - pirult el Zel

-Nagy kő esett le a szívemről. - szólt Amelia - Féltem, hogy nem fog tetszeni.

-Lám, lám Amelia! - szólalt meg Xellos - Szakasztott tragikus hősnő vagy!

-Köszi. Sosem volt még ilyen szerepem. Remélem menni fog. Én, Amelis wil tesla Seyruun, fogadom, hogy semmi szín alatt nem hagylak cserben, Zelgadis! Szívem- lelkem bele adom a játélba-- vezessen a lelkesedés, mely az IGAZSÁG Végső bajnokává tett! Erre a szerepre születtem... tiszta lelkű hősnő, ki küzd kegyetlen, igaztalan világgal.

-Hát itt vagy, Amelia!

-Papa! Épp most mutattam meg a jelmezemet zelgadisnak, és tetszett neki!

-Kiválló! Mint tudod, ma este szerepünk szerint is úgy lépünk fel, mint apa és lánya. Igaz dráma ez, hol egy fiatal ember keresi az IGAZSÁGOT! Együtt kell emlékezetessé tenni ezt az előadást!

-Igen! Akkor is ott lobogjon lelkünkben a mű üzenete, ha már le ment a függöny! Tudodm, hogy ha minden erőnkel rajta leszünk, sikerülhet!

-Shakespeare neve kikophat az emberi emlékezetből, de szenvedélyes játékunkat viszhangozni fogják a korok!

-Ó! *Szipp* Papa!

-Amelia...

-PAPAAAAAAAA...........

-AMELIAAAAAAAAAA.............

-Uhh...-nyögött Zelgadis - Egyszerre valahogy nem érzem jól magam...

-Én sem... - helyeselt Xellos - Túlcsordul bennem az igazság.